Öt éve…
| Öt éve vagy halott, de eltalálnál |
| a temetőből jövet még idáig |
| – nincs változás – a régi kávéházig, |
| hol vártam rád; hol utolszor te vártál |
|
e sarokban, e füst-zsuppos homályban. |
| Mint csőszkunyhóban dideregtél benne. |
| Esett. Vitáztunk nekikeseredve. |
| Már „őrült” voltál, de még én se láttam. |
|
Már az se vagy. Már annyi sincs belőled. |
| Az elfolyt, a rég itt-ringott időnek |
| partján magamban ülök hallgatag. |
|
Nem vagy. Oly képtelen, mintha azóta |
| az egész világ megtébolyult volna |
| és neked volna folyvást igazad. |
|
|