Ahogy sötétül…
| Ahogy sötétül, felkattantom |
| a villanyt, fröccsen szinte szét a fény. |
| Riadtan éjbe rezzen kint az alkony. |
| Éj van megint. Mily üres és szegény – |
| Nézem a lámpát s újra elkattantom. |
|
| Gyere csak vissza, te, kit a zugolyból |
| a csillogó fény fegyvere kivert: |
| lágy szürkület! Ülj lábamhoz, dorombolj. |
| ismerd meg – – – – – – – híved. |
| – – – – – – – – – – – – – – – |
|
| Emlékezem a régi estetekre, |
| amidőn, mert az olaj drága volt, |
| el-elnéztem hosszan, merengve |
| mily drámát játszik a kis ablakok |
| rőt szinpadán a lelkes naplemente – |
|
|
|