Nyugtalan volt…

Nyugtalan volt a kisgyerek, de nem sír már, de mosolyog. Dél van. A lomb, a levelek résein a nap rácsorog. Mert odatolták, fa alá; ott fekszik, fülel. És nevet; ahogy anyja – épp mosna rá – meg-megcsobbantja a vizet. Micsoda nyár ez! Népre nép hullt és halt, ahogy lett oka. Nézi anyja a kicsinyét, nem sír-e? Most jön a foga – 1943