Mi lesz velem…

Mi lesz velem – már nem is firtatom.
Bizonytalan lét könnyít, old, ez enged
világodból ki, számitás, haszon!
Hol semmiért szeretek és szeretnek:
már arra lengek. A félholdas éj,
mint rég Zrínyinek, lantot s görbe kardot
nyom a kezembe. A habzó veszély
kushadva nyalja lent a sziklapartot.
Csak kép ez; vágy. De valónál valóbb
a szív mélyén. Így könnyűl és így indul
ez a világ. A legalulvalók
így emelkednek szabad szavaimtól –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]