Mi lesz velem…

Mi lesz velem – már nem is firtatom. Bizonytalan lét könnyít, old, ez enged világodból ki, számitás, haszon! Hol semmiért szeretek és szeretnek: már arra lengek. A félholdas éj, mint rég Zrínyinek, lantot s görbe kardot nyom a kezembe. A habzó veszély kushadva nyalja lent a sziklapartot. Csak kép ez; vágy. De valónál valóbb a szív mélyén. Így könnyűl és így indul ez a világ. A legalulvalók így emelkednek szabad szavaimtól –