Az él most…

Az él most, ami volt. Megérted? Az lehet
csak élő ma nekem, mi holtan is követ.
Való vigaszt szivem csupán abban talál,
mi értem leveri a hitszegő halált.
Mi volt a mai nap? Gyáva órák kudarca!
De süt napként halott anyám győzelmes arca,
de áll, mint vár erős talpon a cecei
ledőlt zsellér-tanya, friss élettel teli,
de zümmög méhesünk, jön a méz illata,
jön méz-illatosan Kállay-nagyapa,
hozza a füstölőt, mert kaptárokat füstöl,
méhek donganak el a túlért saszla-fürttől,
palánk fölé kinő a kertszomszéd feje –
ott ahol már kinőtt a tökvirág – – –
(Amerre a képzelet épp kanyarodik, de úgy,
hogy érződjék: szabad asszociáció ez,
„imagination creatrice”! Nő-rím szabályosan
négy soronként.)
 

1935

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]