Az él most…
Az él most, ami volt. Megérted? Az lehet |
csak élő ma nekem, mi holtan is követ. |
Való vigaszt szivem csupán abban talál, |
mi értem leveri a hitszegő halált. |
Mi volt a mai nap? Gyáva órák kudarca! |
De süt napként halott anyám győzelmes arca, |
de áll, mint vár erős talpon a cecei |
ledőlt zsellér-tanya, friss élettel teli, |
de zümmög méhesünk, jön a méz illata, |
jön méz-illatosan Kállay-nagyapa, |
hozza a füstölőt, mert kaptárokat füstöl, |
méhek donganak el a túlért saszla-fürttől, |
palánk fölé kinő a kertszomszéd feje – |
ott ahol már kinőtt a tökvirág – – – |
|
(Amerre a képzelet épp kanyarodik, de úgy, |
hogy érződjék: szabad asszociáció ez, |
„imagination creatrice”! Nő-rím szabályosan |
|
|
|