Feltámadás II.

Férgével, savával a szorgos föld, az anyaföld, a meleg, lemossa rólam testemet, leszed rólam mindent mi mocskos.   Kitörölve a szemüreg, a csigolyák, a bordák sorra. Mint anyámtól hajdan, topogva várom ünnepi ingemet.   Mert áldozás lesz! Tegnap gyóntam! Gábriel csöndít a toronyban és maga Jézus mond misét!   Fussunk; nehogy egy utcasarkon egy kósza vétek nyakonkapjon mielőtt befogad az ég.