Vérem protestáló…
Vérem protestáló, de elmém feléd von |
mert tudom, hogy sorsom nem kimért keréknyom |
|
Bár a féltékeny föld lábam le-lerántja |
van mi fölemeli; a szárnyalás vágya |
|
próbát tesz szünetlen – – |
|
Nagy a föld. Vágyammal, mint a megveszett nyáj, |
Fölnézek. Mint Gáspár, Boldizsár felett, már |
|
halk, szelíd parancs ég – – |
|
|
|