A feltámadás

– A feltámadás? – Ott, a bejárónál! Páncél, krinolin, frakk, suba. Az angyaloknak tetszik a maszkos bál. Itt áll Ábrahám, Don Quijote, Juda minden virága, Kant, Caligula. Caesar mellett Des Grieux lovag ágál, Mert ki szebb itt is Manon de Lescaut-nál? De búsan néz Krisztus, a múlt ura.   Krisztusnak nem tetszik a vásár. Nem sikerült az ünnepély. A vendég- sereg nem tudja, mi a mai illem! – Ah, édes árnyam, ön itt? – S ön is itten? Falstaff azt nézi folyton, mit ehetnék. Egy hang: Mikor jön ki közénk az Isten? Másik: Drágám beh szebb voltál, mint emlék! – Mama, én most is izgulok még! Töröld meg szépen az orrodat, kincsem.   Katica, épp ilyennek hittem! Mivel csak magyarul írunk mi, nem írjuk ide mind a szót, az idegent, a bókolót; ezt már fölösleges itt tudni – – – – – – – – – – – – – – – – – („Fac ut credas!” stb. Megidézni, amit egykor – képzeltél!)