Nélküled

Nélküled, mint az olló egy fele   – van árvább ennél? suta a sorsom: hogy vágjak vele?   Mit kezdenék, ha nem szeretnél?   Csak párban, mint a láb,   úgy mehetek tovább!   Vagy nézd, hogyan ivel,   vagy nézd a madarat! Nem is én vágyok szállani, hanem a két hű igen ütemeivel   a győztes szerelem!   Add párba szárnyul hát magad s megköszönöm, hogy veled volt közöm   ahhoz, amire szánt a végzet –   Azaz, hogy köszönöm   ezt a tíz évet,   az örömöm,   hogy élek.