Új évre
| Minden elmúlik, s nem igaz, |
| hogy vál minden jó gazzá. |
| Negyvennégy telet láttam én |
| Negyvennégy morcos, görcsös arc |
| szél szitkát, tél pofonjait, |
| negyvennégyszer feledtem. |
| És mit tanultam? Egyre több |
| A bajban legnagyobb bajod, |
| Már nem félek, már derűsen |
| beh játék vagy sors, isten és |
|
| Nem igaz, hogy nem nő a jó, |
| hogy csak a rossz magaslik! |
| Van vihar – de vajh nincs hajó, |
| Volt háború, de kéklik ím |
| Minden elmúlik s legelébb |
| Hányódik, őrjöng a világ, |
| de csaló kép, hogy állunk, |
| repülve jő a part felénk, |
| mely volt eddig csak álmunk. |
| lesz búza s mért ne lenne bor? |
|
| Nincs sújtó külön istenünk, |
| vagy nincs isten, ha mégis |
| dől s dőlne csak ránk a csapás; |
| Mert az idő, nem gonosz ő, |
| azon fárad, hogy emberibb |
| legyen a föld s az ember; |
| hogy bánjunk ki a bajjal. |
| felállva, tán már a halál |
| felelem, és példámmal is, |
| Bátrabb, igazabb! és ezért |
|
|
|