Bástya

Bástyának készültem elétek és bástya lettem s hadakoztam. S ahogy rendelték harcok, évek: törettem, romoltam, omoltam. Van vár, mely regényes hegy ormát díszíti, népét is túlélve –: ez szökevény. Az végzi dolgát, ki helytállva elpusztul érte. Hát összedőltem. Ez a lelkem. S nincs – nem is kell – ki megsiratná. Hagyjatok egy kicsit pihennem, tán felépülök még magammá.