Istenáldás

Nincs búza, nincsen tengeri, de a szőllő telisteli. De földig nehezül a tőke alól a fürtök hosszú tőgye. Tőgy s emlő, emlő, húsz talán, sorban, mint az emse hasán. Hat-hét tőkéről egy akó bor! – nézi nyakvakarva a sógor. Koplalunk, de nem szomjazunk, éhkoppra is jót ihatunk! Háború, dögvész s rá – ahogy már illik is szinte – aszályos nyár! Adja az ég dugig a bort, hogy elfeledjük, ami volt! Hogy a torkunkba szorult könnyüt egyszer már igazán leöntsük! Földé úgyis mi megmarad, mert hordó nincs egy fél darab!