Folttalan
Vesd szemed fel a mennyboltra, |
nem mintha kegyelem honolna |
de mégis így mondd, hogy ostorozzatok. |
|
Ne nézz azokra, akik vernek, |
mert jöhet nap, mikor kegyelmet |
között majd egyaránt neked kell osztanod. |
|
Eljő s te örvendj: míg más kérked, |
te már a vezeklést is végzed, |
épp ahhoz áll a Jog, kit túlontúl tipor. |
|
Mert van ütés, melytől a vesztes |
nyerő: a bűnös áldozat lesz, |
oldja a nyelvet is, mely bűn-béklyózta volt. |
|
Akkor se tudd: sárt kik dobtak rád, |
légy magad, magyar, az igazság; |
hogy én is folttalan lépdelhessek veled. |
|
|
|