Nem a szegénységet…
Nem a szegénységet, csak a szegényt |
|
dicsértem én szívem szerént. |
Mi kincsemmé vált, tőlük kaptam |
|
(töredékét ha visszaadtam). |
|
Muljék el a szegénység! – vallom, |
|
de el is akad itt a hangom. |
S a szegények? A hívek, bátrak? |
|
Megsiratnám, ha elmúlnának. |
|
Hogyha kiveszne az a fajta, |
|
mely nevelt engem hitre, harcra, |
amely – ha lettem én a kard – |
|
a kar volt, mely győzni akart! |
|
|
úgy változz, hogy ne változz mégse. |
|
a bitorlót, ne hagyd magad! |
|
Mert most érünk csak meredekhez |
|
és annak vége tán sosem lesz. |
Hogy odavágja, aki szenved |
|
igazát bár az Úristennek! |
|
|
|