Öt rövid vers

1. Meddig? Meddig gyönyörű a gyöngy, a szálló föl a pohár borból, óceánból? Amig elemébe visszajutva szét nem oszlik levegővé ujra. Mi volt az én életem? Csak ennyi: vak nyomorból napvilágra menni. Forogtam, fénylettem én is, míg hagyták – Meddig emelsz, levegőm, szabadság?   2. Deviza, vagyis magyarul: jelmondat Hogyha fény ér, a sugarát nyomban elhajlítsam, továbbsugározzam (mint zsebtükrömmel gyerekkoromban) oldalvást a nyomorba, homályba – világot a megvakult világba!   3. Zsebemet kutatva Nekem meghagyta a sors, mint egy rossz gombot az életemet. Feldobom, elkapom, legyintek. Jövendő, elveheted.   4. Halott fiatal költő Járt a jó ebéd vigasza tagomban s a kávéillat a meleg szalonban, ettünk, vendégeskedtünk – hidegen, az aranybetűk csöndjébe szabottan, éhesen csak te vagy itt is jelen, könyved hátán, a polcon, díszhelyen.   5. A költő joga Legjobban én a szenvedés ügyetlen szavát hallottam egy életen át; ez kiáltotta túl az én fülemben fegyverek zaját, piac zsivaját. Hallom ma már a győzelem szavát, dalát is – de nekem legyen jogom, ki hangot mindíg hangtalannak adtam, a néma kínt ma is kimondanom.