Magyar és magyar
Magyar és magyar és magyar |
magyar, magyar akarok lenni, |
leverten, megverten: magyar, |
míg leköpheti minden senki. |
|
Szép volt, beh szép volt – álltam ott – |
minden nép fölött a magaslat. |
s én vele zuhanok magyarnak. |
|
Vezessétek majd vissza őt |
a helyére, hogy – odahagyjam |
még messzebbre, mint azelőtt – |
érhessek csúcsra önmagamban! |
|
|
|