Napló
Csak súlyom visz. Csak az, mi eddig voltam. |
Elég ez is! Igy lettem én golyó |
és patron, amely mögötte elrobban, |
így lettem békén is hadakozó, |
szemernyi rosszal is tengernyi jó, |
gyönge kezdettel győztes a halálig! |
Amit gyűjtöttem elmélkedve váltig, |
az lett szívemben kemény lendület, |
a tehetetlenség ereje rándít |
és ejt, ha ejtek, helyettem sebet. |
|
|
|