Mélység és magasság
Süllyedek, ránt a szomorúság, |
mi magyar bánat s fájdalom, |
most rajtam próbálja a súlyát. |
|
Merülök, de még láthatom: |
mint a mérleg-rúd másik vége |
mint kél vak pusztaságokon, |
|
mint emelődik fel a fénybe |
dúltan, véresen is a nép, |
|
Vigyem le én minden bünét |
a mélybe szégyenét, kudarcát, |
|
és megváltás ez a magasság. |
|
|
|