Mélység és magasság
| Süllyedek, ránt a szomorúság, |
| mi magyar bánat s fájdalom, |
| most rajtam próbálja a súlyát. |
|
| Merülök, de még láthatom: |
| mint a mérleg-rúd másik vége |
| mint kél vak pusztaságokon, |
|
| mint emelődik fel a fénybe |
| dúltan, véresen is a nép, |
|
| Vigyem le én minden bünét |
| a mélybe szégyenét, kudarcát, |
|
| és megváltás ez a magasság. |
|
|
|