Énekes
Csattog a réz, kürt recseg, görögtüz ég, |
öt égő szöllőfürtöt lenget az ég. |
|
És újabb csattanás és a szín felett |
ti vagytok az opera, gépfegyverek |
|
és repülők és ágyúk, míg a falak |
alatt két férfi és egy nő átszalad |
|
s egy katona s ez meg is áll: jobb felül |
egy fal színfal-könnyedén elébe dűl. |
|
Int a katona, szól is, nem hallani. |
Durrubum-ding! – szólnak a vég dobjai. |
|
És: sirrri-i-bang! –zeng a zene-düh, míg |
a háttér két kupolája eltünik. |
|
És bengáli tűz újra. S a katona! |
És: ta-ta-ta-ta- -ti-dung! és új harsona. |
|
Mit mondott volna, égre lökve kezét? |
Már elmerült. Hova tünt? Minden sötét. |
|
Csak a vas csattog, csak a dob, dob dobol. |
Zengd hiába-dalod, ha rajtad a sor. |
|
|
|