Itt folyt a harc…
„…Itt folyt a harc. Ezen a kerítésen |
kelt át kínlódva tíz lovas, gyalog |
s már előttem is hős-fényben ragyog |
a tegnapi nap, ahogy felidézem. |
|
Igy munkál a hitvány idő. Serényen |
aranyoz vért, sárt, széttépett tagot |
s lám nekem is, ki szemtanú vagyok, |
ilyet zagyvál: dicsőség, férfi-érdem. |
|
Szajha. Mielőtt engem megkerít, |
hadd szakítom meg fecsegéseit. |
Igen, itt másztak. Itt csaptak az ágyúk |
|
rájuk, itt vártak a palánk alatt, |
a parancsnokuk holtan itt maradt |
egy vizeletben, mikor megtaláltuk.” |
|
|
|