Itt folyt a harc…
| „…Itt folyt a harc. Ezen a kerítésen |
| kelt át kínlódva tíz lovas, gyalog |
| s már előttem is hős-fényben ragyog |
| a tegnapi nap, ahogy felidézem. |
|
| Igy munkál a hitvány idő. Serényen |
| aranyoz vért, sárt, széttépett tagot |
| s lám nekem is, ki szemtanú vagyok, |
| ilyet zagyvál: dicsőség, férfi-érdem. |
|
| Szajha. Mielőtt engem megkerít, |
| hadd szakítom meg fecsegéseit. |
| Igen, itt másztak. Itt csaptak az ágyúk |
|
| rájuk, itt vártak a palánk alatt, |
| a parancsnokuk holtan itt maradt |
| egy vizeletben, mikor megtaláltuk.” |
|
|
|