K. A. halálakor¹

A hang megromlik a fülben, a szájban az íz. Oly mindegy, hogy megmenekültem. Életem szégyenem is. Azt mondjátok, megmenekültem, mert utól senki sem ért? Épp csak a lét lett semmi körültem, többé senki sem ért. Csak a hang romlott meg a fülben s a szájban az íz, csak az nincs, minek éltem, örültem, kétségbeesetten is…