Lesz még rosszabbul is

Minden kesergés és panasz után, amely próbálja ajkam, fölcseng a szív mélyéből halkan, hogy igazán nem is igaz. Hogy a baj, amelyről szavam lehet, amelyre segítséget, amelytől menedéket kérek, az igazi még hátra van. Hogy baj csak egy van s ős-közön minden más csak követség tőle s iszkoljak sírva bár előle, még sírni, futni is öröm! A halál ez az ős, nagy ok? Az csak! Csak az! – mondom. De érzem, hogy ott is, a halál percében majd nagyobb bajra gondolok. Szomorú paraszti csalás, Kín-látott ősök öröksége! De legjobb még az óriás, isteni értelmetlenségre!