Napló
A kétszínű gaz is, a maga módján, |
áldoz a jognak; tiszteli a jót |
azzal, hogy letagadja a valót |
s szörnytetteire azt mondja, koholmány. |
|
Nem úgy e hős, tős ős-lovagi kormány! |
Ez nem takarja, ez le nem tagadja, |
ma azt ragasztatta ki a falakra, |
hogy a katonaszökevény helyett |
lelöveti az asszonyt, gyermeket – |
Vessz magyarán, föld maradék magyarja! |
|
|
|