Vigasz

Vége a vitának, barátom (mely régtől nem volt már vita, csak két szív külön igaza szomjún, hogy egymásra találjon.) De vége ennek is. A tények veszik át tőlünk is a szót, megvetve szerzőt és sugót, mint tapstól berugott szinészek. Minden tett gazdátlan? Az eszme vallja halálig csak urát? Itt van a csupa tett-világ! S a gazdák furcsán néznek össze. Csak szó volt és irodalom volt, mit létre keltettünk mi itt? Az eszme vért kér mindegyik? Hadd töltök én neked meleg bort! Nincs haza már. Mit te álmodtál, elsűlyedt. Mit én keresek, csak ködlik még a víz felett. Így járunk, hajótlan hajóspár. Tegnap te rejtettél, ma együtt rejtezünk, holnap, úgy lehet, ellenfeled, én rejtelek, hogy párbajunk befejezhessük. Nem is egymással. Kiki azzal, mit a másiknak hitt. E harc fedte fel nékem, mit takarsz s ez minden sebért megvigasztal.