Ez az a kocsma…

Ez az a kocsma, hol Petőfi legelőször föllépett, itt hevült, itt játszott, itt szavalt – Eső- és csizmaszag terjeng. Három aszalt szöllőfürt roncsa csüng egy mennyezeti szögről. Magányos utasként – mintha letünt időkből vert volna be a szél s eső, mely bezavart – költőt idézgetek, eszmét és hősi dalt, magyart! és szutykos poharam honomért hörpölöm föl. Ősz van. Mint kalapom, lábbelim esőlével: szívem bajjal, nyüggel szortyog, ahogy lép, lépdel. Így nézem, kinek van vidulni kedve ma. Nádon-éren búni illenék had-üzötten, vagy lógni már a fán s nem itt, e langy büdösben hallgatni, mit gajdol hat bajor katona.