| A családom nem apámé, anyámé |
| s az sem, mit hozzám lányom vére köt. |
| Jó melegség volt a hús-vér karámé – |
| Ma az hevít, ha rajta áttörök. |
|
| Közelgő elmúlás, ha ellenedbe |
| erőt lelni őseim keresem, |
| biztatva Arany néz vissza szemembe, |
| hogy az én törzsem sem érdemtelen. |
|
| Hogy van remény az eredetben… S Tolsztoj |
| s Petőfi bólint rokon-ismerősül. |
| S szívem egy percre menekül a rossztól. |
|
| S nem törődve, hogy számba ki vesz itten: |
| paraszt rokon, ki kérkedve erősül, |
| győzöm, hogy csupán embernek születtem! |
|
|