A családom…1

A családom nem apámé, anyámé
s az sem, mit hozzám lányom vére köt.
Jó melegség volt a hús-vér karámé –
Ma az hevít, ha rajta áttörök.
Közelgő elmúlás, ha ellenedbe
erőt lelni őseim keresem,
biztatva Arany néz vissza szemembe,
hogy az én törzsem sem érdemtelen.
Hogy van remény az eredetben… S Tolsztoj
s Petőfi bólint rokon-ismerősül.
S szívem egy percre menekül a rossztól.
S nem törődve, hogy számba ki vesz itten:
paraszt rokon, ki kérkedve erősül,
győzöm, hogy csupán embernek születtem!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]