Iharos

Micsoda békét és nyugalmat és csöndet lehelt az az öt ihar a kis tanya előtt, hol a bujdosók elrohantak. Ahol hontalan elsiettünk türve őszi esőt, vihart s fülelve távol csatazajt mögöttünk, előttünk, fölöttünk. Tört, hullt, folyt minden, nép meg ország biztosan csak az lebegett, az a kis nyugalom-sziget, feszítve öt ihar-vitorlát. Sodródtunk pusztulni az árral, csak ő úszott visszafelé a gyerekkor felé, fehér ebével, hangos kakasával.