Csorda
A tornyot, oszlopot
legelő esztendők csapatja!
A vérben cuppogók
századokról századokra!
A szerelem édes
panasz-szavai
s a hős-jaj mind, ami
szállt innen a fényes
éghez, hasztalanul,
tipró lábak alól!
S csillagok, csillagok, sugaras
Csülök-nyomok!
S világür, hol szabadon az a
csorda robog!
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]