A bajnok búcsúja
Bomba és akna. Mint begörbített |
ág recseg a front egyre közelebb. |
Harsog a parancs: veszélyben a hon! |
Futtomban benéztem egy ablakon. |
Ki mer járni most kivilágított |
házban? És megláttam a bajnokot, |
s még vissza is néztem, jól látom-é, |
ahogy iszkoltam a dörej felé. |
Az asztalon négy ezüst váza volt, |
a harc fia nyugodtan csomagolt. |
Hátán a puska helyén is edény. |
Így lépett ki a villa küszöbén, |
megállt, legyintett s most ő is loholt, |
de nem arra, ahonnan az ágyú szólt. |
|
|