Hullaevők
Kiért maradt ott Szabadi, |
ezért a szorgos kopaszért? |
És Kiss és Tóth és mind, aki |
ha élt is, épp csak éldegélt? |
Beh otthonosan csillog már a fény |
a márványtáblán, az új hősökén! |
Beh otthonosan nyüzsög a csapat |
vendég a Fehér Ló fái alatt. |
Melyiknek kispörköltjét védve |
Melyik söréért fagyott jégbe |
Fábján füle, Kovács keze? |
Csillogva cikáz, mint a villám, |
kés-villa-pár a csirkehullán; |
e szép hölgyért, hogy így ehessen: |
melyik Nagy halt meg Voronyezsben? |
Mert ha van képzeletben mérték, |
a finom ujjak szét most vágják |
az ezüst tálon Takács térdét, |
Kántás karját, Pordán bokáját. |
Nincs ehetnékem. Itt keringek |
Vérszínü borához melyiknek |
|
|