Hegyi temető

Amott a hegytetőben micsoda vadmadársereg tojásai fehérlenek, domborulnak a temetőben? Sírok, új sírok száza! Költi őket fentről a nagy, a lángoló kotlós, a nap s ők készülnek a szárnyalásra. Micsoda nap lesz, ünnep, ha az a fészekalja nép száll a hegyről az égbe szét, ha a koporsók kiürülnek. Máris üres tojáshéj vagy bátyám sírja? És lakód kiszabadultan fölcsapott és fiai fölött keringél? S valahol mind megvannak a Bözsi nénik, Lidikák? Lengenek havas égen át, mint sirályok, fekete varjak. Jámbor rokonok! Itten úgy szállnék én is föld alá, hogy mégsem örök a halál, hogy újra fényre költet isten!