|
Egy hírlapi hadjáratra
| másat akkor se mondhatok. |
| Egy új isten szörny csipkebokra |
| az a trón, ha izzik s lobog. |
|
| Egyre az ige zeng belőle. |
|
| Csapják fejembe koronádat: |
| csak messzehangzóbb, élesebb |
| lesz az a kín, mélységesebb, |
| mely szóra feszítette számat. |
|
| Dadogni fogok s tán zokognék: |
| élő jövőm van: gyermekem! |
| mit ma dalolva mondhatok még. |
|
| Abban az iszonyatos hőben |
| vissza semmit se vonhatok: |
| zengőn oly messze szállt belőlem. |
|
|