Ami megmarad
| A csőszkunyhó, az megmarad |
| s a szőllőkben a zsuppos pince. |
|
| Cserények, szárnyak, oldalak, |
| a kalyibák se dőlnek össze. |
|
| A griffként fölkelt városok |
| ontják ríva még egymás gyomrát. |
|
| az égre már egy messze dombhát. |
|
| Putrik és odvak s vad-lyukak, |
| vackok is lesznek és barlangok. |
|
| Két messze rejtek fölriad |
| s egy szép ösvényen át kezet fog. |
|
| Mire emlékszünk? Vasra hág |
| s szétdurran egy-egy kósza állat. |
|
| Satnyább egy kicsit a virág, |
| hol hajdan a városok álltak. |
|
|
|