Megmentett élet

A jövendőből rám égő szem tekint lehúnyva s megtágulva, mint a nap midőn küszködve föltör. Lapul és villan – Leskelődő vadász szeme – Egy isten s iszonyú ebe szimatol nyomaimban. Gyermek szűz szeme, aki épp feléri az asztalt s úgy néz be, mint poklából végre az égbe; mint néz minden új nemzedék. Fölkel az új nap, fölkel az ember s a növő idő s megkérdi komor arccal, míg atyaként fölémbe nő, mit tettem életemmel és talán megvigasztal.