Párban¹

Kitűnt a hold Szántód fölött kékjén a délutáni égnek. Ment le a nap Tihany mögött. Messziről hosszan összenéztek. Némán így tűnt föl hajdanán Jézus halovány fehér képe; így nézett szeme a pogány krisztusnak, Plátónak szemébe. Negyvenedik évem előtt így néz össze jövőm és multam, hogy se jövő, se mult időt nem sajnálni már megtanultam. Így néz ma a forradalom farkasszemet a régi renddel, míg lent az ember-tájakon dal és jaj árad, mint a tenger. Így tekint össze bennem a kétféle emberség: lobogva Sárrét zord prédikátora s a bólongó tolnai szolga. Így néz a legyűrt nyers erő a diadalmas jámborságra, így az állatszelíditő lány a juházó oroszlánra. Keresve s taszítva megint kedvesem s egymást várva-vártan tündöklő szívünk így tekint egymásra sorsunk magasában. Mint mérleg két tányérja száll, mint kerekes kút páros vödre, szolgálják egymást, küzdve bár, a jó szeretők mindörökre.