Az előbbi magyarázata

Mint az a szép és tiszta gondolat, amely a fában kezdődik virággal, kezdődik már a virág bimbajával s lesz illat, majd ahogy a patyolat szirmok kis ingei lehullanak, lesz pirulás, majd színe-íze által lesz végül alma s küzd máris az ággal, új útra vágyva lent a fa alatt: bocsáss meg nékem, a vak akaratnak, hogy így vándoroltam át én is rajtad, így vándoroltunk, szép törzs, rajtad át, én, kinek vére véreddel rügyet forr és ő, a termés, ki óvó karodból hogy igyekszik le, hogy gurulna tovább!