Kapcsok

A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta testünk köré, hogy megízlelvén őrizzük a titkot: egy pillanatra sorsunk istené, a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek, az éj, a kéj már senkié. Heverünk torzan, mint a páros szobrok, ha tömbjüket az idő széttöré. De jönnek majd új közös kapcsok, láncok, megtartóbbak, mint minden karolás: futnak arcomon, arcodon a ráncok s majd fonalai őszülő hajaknak tanítják, mi az összetartozás, amelyet ketté Isten sem szakaszthat.