Egy kis szél

Fúhat a szél dombon, aljon, nincs szélmalom, hogy forogjon; fúhat tengerre, folyóra, nincs vitorlás, nincs vitorla. Gépkocsi fut, mintha égne, annak porát kapja kézbe, a szegény szél, a munkátlan, azt tépdesi haragjában. Tele volna tettel, kedvvel, de hisz a kutyának sem kell. Megzavar egy felhő-nyájat, mint facér eb a libákat. Árvalányhaj, rezegtetni, ingujj sincs már lebegtetni. Ághegyen magát kínálva ring egy szellő, egy kis árva. Az ember már meg se látja azt a régi kedves társat. Mind a földön, földben kutat, szenet, gázat, meg olajat. Nem a hű társ, nem a régi, új segítség kell már néki. Árva kis szél, mire vágyol? Huss, el is szállt már az ágról. Ott iszkol a sövény mellett. Neked adom ezt a verset. Minek zúgjak, mit dudoljak? Költő se kell már maholnap.