Egy kis szél

Fúhat a szél dombon, aljon,
nincs szélmalom, hogy forogjon;
fúhat tengerre, folyóra,
nincs vitorlás, nincs vitorla.
Gépkocsi fut, mintha égne,
annak porát kapja kézbe,
a szegény szél, a munkátlan,
azt tépdesi haragjában.
Tele volna tettel, kedvvel,
de hisz a kutyának sem kell.
Megzavar egy felhő-nyájat,
mint facér eb a libákat.
Árvalányhaj, rezegtetni,
ingujj sincs már lebegtetni.
Ághegyen magát kínálva
ring egy szellő, egy kis árva.
Az ember már meg se látja
azt a régi kedves társat.
Mind a földön, földben kutat,
szenet, gázat, meg olajat.
Nem a hű társ, nem a régi,
új segítség kell már néki.
Árva kis szél, mire vágyol?
Huss, el is szállt már az ágról.
Ott iszkol a sövény mellett.
Neked adom ezt a verset.
Minek zúgjak, mit dudoljak?
Költő se kell már maholnap.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]