Betegen, ősszel

1   Minden bokor külön munkálkodik serényen.   Mily szorgalom, öröm,   gyors kapkodás a fényen, a szélben futkosó füvön, fürtön, telő gyümölcsökön.   Mint alkonyat előtt   aratók, csépelők:   az ősz tevékeny. Én meg, mint lusta gazda heverek, nézek a magasba –   2 Betegen fekszem, próbálgat a kín, munkál a halál testem zárain; feszít, csavar; a száj még mosolyog, de enged a fog, meg-megcsikorog. Mint bennetek, nők, az élet talál, énbennem úgy lel cinkost a halál. Csikorgok, hajlok, félek nyílani. De matat, biztat bent is valami, hogy fogoly voltam s jó lesz odaki szűk partjaimon túláramlani, szép áradásként el-szétnyúlani, míg fel nem tűnnek isten ormai.