Szöcskeszó

Mintha a vad hőség zenélne sistergőn a sík ugaron: zeng, zúg a szöcskeszó az égre, szöcskegyász, szöcskevigalom. Úgy zeng, cseng, forr a határ körbe a nyári délben, mintha csak fedő volna s már emelődne, mert rögtön buggyan és kicsap! Nem haragot forr az ég alja végig nyugaton-keleten; törpe sáskanép búja, jajja és kínja ez a végtelen. E tikkadt szík nem lázadást forr, bár harsog, száj és nyelv ölég – Egy lépéstől, egy botcsapástól elnémul körötted a rét! Nem harcra hevíti a tűz, mely nyalja keleten-nyugaton; vénasszony jajjal, szopós dühvel viharzik e birodalom!…