Szekszárd
|
A ház, ahogy hűdött fejét behúzza, |
| a kancsi ablakok, padlás-lyukak, |
| a csempe part, a nyáladzó patak, |
| a bamba kis híd, a mihaszna utca |
|
és körben a szeles, eszehíg puszta |
| és fönt a vízfejű domboldalak – |
| hát ezek küldték; ezeken haladt |
| sietős léptével az égi útra! |
|
|
És dicső fajtám, nemzetem, a hún! |
| Fönnen, hogy magas szavát lám lebírják, |
| bőgtek, diadalt így vettek e szittyák – |
|
Fekszik a halott büszke-szomorún: |
| lebeg alá még észvesztőbb homályba |
| a drága föld, amelyet elbocsáta. |
|
|
|