Részegség

Mint spongya vízzel, elme gonddal, telítődöm, telek idővel s kapatosodom, mintha borral töltözködném jó gondűzővel. S feledem a bút, ezt is, azt is s ha nem feledhetem, legyintek. Iszom az évet, ad vigaszt is. Be bölcs, aki így itat minket. Kudarcok, kínok marcangolnak? Oh, adjatok egy korty napot csak és újult szívvel ébredek föl. Minden múlik. No, igyunk bátran. Horkolnom így lesz jó a sárban tökrészegen az életemtől!