Férj, feleség…

Férj, feleség nagy fűrészt rángat, lovagok így párbajoznának. Bevág a férfi – hátradől, de lendül is a kis nő előre. Nincs pissze se köztük haragnak, deresén csak az ágfa jajgat. Szisszen ahogy lehull a mélybe a feje, válla, törzse, térde. Megy fönt a munka küzdve-kérve a szerelem friss ütemére. S bár a fa-halmot csecsemőknek, látom a kis párt ős-szülőknek. Vívás és harc, halál a munka s lám a világot szüli újra. Oh, hogyha mint ők, párba állva, a nemzet is mind így csatázna. Jő-megy a fűrész könnyű kedvvel, noha vasból van, noha fegyver.