Isten forró agyában

Isten szép ötletei s gondjai: összezilálva tolongtunk (mint álom vagy láz képei, némák szólani) e forró agyban, a bomló világon. Fájtunk s nyüzsögtünk… fent, rajtunk kivül útra-szabadult ráncokként vonultak a felhők, égi rosszallás-jelül, homlokára a nyüglődő nagyúrnak. Bámult valaha iszonyúbb jövő elé ez a szörny koponya, két kancsal szemével: a jég holddal, a láng nappal? Ki mondja, hogy nem volt őrült e fő? Ez ölni nógatta, az meghajolni, ez kézen járni, az kukorékolni…