Újító halál

Én belém haltál, halott. Hordalak, az anyaföldnél jobban őrzelek és bontalak. Jól harcoltunk, reám bízva dőlhettél hát a harc után. Mint szerelmes szerelmesébe, mint tanító abba, akit jóra int, úgy oldódsz át, hogy nem vagy. Egy éve már ront úgy, hogy újra teremt a halál. Mint sírodon a fűszál, ütközik bennem, mi benned jobb volt, emberibb. Múlok, öregszem; te ifjan tovább így újulsz, harcolsz még egy sorson át. Bocsásd meg, hogyha belepusztulok. Talán majd én is megbocsáthatok.