Lehet még…

Lehet még költő, aki – bárhogy üsse kintről és bentről ami ütni tud – összezárt foggal, mint eb a megűzte vadat, úgy tartja a csöndet, a bút? S aki – mert neki a némán a tűzbe nyúló hős útja a példa s az út – nem jajdul akkor sem, ha épp e büszke csönddel lesz sorsa harsogón hazúg? Hát ne legyek. Hát álljak így merően, csak te légy velem e hazudó csöndben és életemben, oly odaillően, mint testemben a szív, csak te vigyázzad, mint ittbenn ez a hű és meleg állat, fölöttem-alattam nagy éjszakámat.