Utolsó madár

 
És csak dalol
 
és csak fecseg
 
az őszi galy alól,
 
mely megrecseg.
 
Rántja le-föl,
 
recsegteti,
 
kiséret kell neki,
 
akárkitől.
 
Nincs párja már,
 
se társa itt,
csupán a szél dudál,
 
felfujja tollait.
 
Megpenderül,
 
annak felel,
vivódva felrepül,
 
de énekel.
 
Habon futó
 
roncs fadarab –
Bár itt a szél a hab
 
s az őr a tó.
 
Táncol a csöpp
 
kis töredék,
 
neveti föld
 
és ég dühét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]