Utolsó madár

És csak dalol   és csak fecseg   az őszi galy alól,   mely megrecseg.   Rántja le-föl,   recsegteti,   kiséret kell neki,   akárkitől.   Nincs párja már,   se társa itt, csupán a szél dudál,   felfujja tollait.   Megpenderül,   annak felel, vivódva felrepül,   de énekel.   Habon futó   roncs fadarab – Bár itt a szél a hab   s az őr a tó.   Táncol a csöpp   kis töredék,   neveti föld   és ég dühét.