Felelet

A lét átalakul mesévé –   mint este, ha a városok   köd-erdején karácsonyestjeinket   villantják a lámpasorok s a fájdalom a sötét folyón elcsorog –   gyermekkort nyit rám a meleg tekintet,   egy tekinteted álomba meríthet   és álomba merítlek. Quod – quid vidisti in via? – ha kérdenek   ott, hol majd szó nélkül is szólhatok:   ajkam mosollyal magyarázza: az emberek még mint lehettek boldogok   mégis egy villanásra,   midőn a csend s a benne fülelő halál   a mindenséget, mint a fagy átjárta   és az pihent, ki zokogott – – Tudtad? No jól van. Ez volt a te dolgod ott.