Teremtés

Rádébredtem ujra, ujra! Mit gyűrtem le, hogy ily győztesen megint? Pihegve nézek és nyulok feléd, mint az uszó, ha lába végre földet ért. Szülőhazám vár. Oly tenger hozott, mely földre úgy tett, hogy visszafutott, megismételve a csodát nekem, midőn a part repült előre a vizen. Igy nő a nappal, igy nősz benne te, kétlaki létem szelid szigete, igy nyújt magasra a naponta új teremtés, mely naponta új kaoszba hull.