Vigasz

A fürdőkádban átölel a víz,
egy lételőtti boldog honba visz.
Az elme romlott, csüggedt, hontalan.
A bőr emlékezik, még boldogan.
*
Magányom szóval fel nem oldhatod.
Ki vagy, mi vagy? – Csak tárd ki két karod.
Társává az tesz, az segít, aki
hogy ember lettem, elfeledteti.
*
Háború van, az ész, erény, a hit
már hajtja halni választottjait.
Az eszmék győznek, sorra mind! S terem
új mindig, míg egy szál hivő leszen.
*
Nekem tűz, víz kell, biztos őselem.
Hát ments ki innen s jöjj te is velem
az ősi tájra, mit a szerelem
nyit bennem néked és benned nekem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]