Vigasz

A fürdőkádban átölel a víz, egy lételőtti boldog honba visz. Az elme romlott, csüggedt, hontalan. A bőr emlékezik, még boldogan. * Magányom szóval fel nem oldhatod. Ki vagy, mi vagy? – Csak tárd ki két karod. Társává az tesz, az segít, aki hogy ember lettem, elfeledteti. * Háború van, az ész, erény, a hit már hajtja halni választottjait. Az eszmék győznek, sorra mind! S terem új mindig, míg egy szál hivő leszen. * Nekem tűz, víz kell, biztos őselem. Hát ments ki innen s jöjj te is velem az ősi tájra, mit a szerelem nyit bennem néked és benned nekem.